Magánfőzőnek lenni azért nagyon jó, mert ha eljönnek a barátaim, akkor a saját párlataimmal tudom őket megkínálni!

Nagy Lajossal, a pálinkamesterrel és magánfőzővel találkoztam

2018. május 24. - Szabados János

 

Elvakult, korrekt szeszipari szakmunkás vagyok!” – kezdjük Nagy Lajos magánfőző pálinkamesterrel a beszélgetést. Honnan a pálinka iránti szeretet? – kérdezem.

„Úgy tűnik, hogy a mi családunk genetikailag így lett kódolva. A nagyapám még 82 éves korában is pálinkát főzött!” Azt mondja, hogy annak idején, a 80-as években a nagypapája a Füzesgyarmati pálinkafőzdében volt főzőmester és a nyári szünetekben gyakran kijárt a papának segíteni az üzemben. Nekem a füzesgyarmati pálinkafőzde volt a gyerekszobám.

„Az a pálinka, ami ott és akkor készült fel sem veheti a versenyt a napjainkban elérhető, magas minőségű pálinkákkal. Az volt a nyolcvanas évek kisüsti technológiája. Abban az időben nem volt összehasonlítási alap. Az akkori pálinka elő párlatos és utópárlatos volt, a szilvát maggal együtt cefrézték és főzték, még akár  januárban is, és a cefre hűtése abban merült ki, hogy a hordókat bevonszolták a gyümölcsfa árnyékába a nagy meleg elől.”

Ezután hosszú szünet következett Lajos és a pálinka kapcsolatát tekintve. Arra emlékszik vissza, amikor a 2010-es évben felszabadult a pálinkapiac és szabad lett újra otthon főzni.

„Az öcskös vett egy főzőberendezést, amiben nem volt keverőmotor, pálmaolaj közvetítette a hőt a duplafalú üstötben, ennek következtében hiába figyeltünk nagyon, minden cefrénk túlmelegedett főzés közben, és ennek következményeként minden párlatunk utópárlatos lett.”

Az igazi áttörést a Corvinus Egyetem pálinkamester képzése hozta meg Nagy Lajosnak, aki „civilben” közgazdász szakember. Elmondása szerint, amit ma a pálinkáról tud, azt a Corvinus Egyetem képzésének köszönheti, valamint az egyetemen megismert szakembereknek, barátoknak.

„Az egyetemen ismertem meg Lunczer Attilát, a Lunczer Pálinkaház tulajdonosát, Schutzbach Zsoltot, és Méhes Robit a Kápolnásnyéki Pálinkaház tulajdonosait, Pavlicsek Csabát és Giliga Lacit is. Igazi önzetlen szakemberek, segítjük egymást és az óta is nagyon sokat tanulok tőlük.”

Az egyetemi évek alatt még javában bérfőzető voltam. A szakszerű cefrézést az iskolában tanultam meg, és a cefréimet akkor még a Kápolnásnyéki Pálinkaházba, és a Lunczer Pálinkaházba vittem kifőzetni.

A cefrézésről korábban vajmi kevés fogalma volt. Vallja be töredelmesen. Azt mondja, hogy sokszor még a gyümölcsök megmosása is elmaradt, nem ismerte a fajtaélesztőket,  tápsókat a savazás technológiáját és a pektinbontót sem. "Arra azért figyeltem, hogy a szomszéd macskája ne fulladjon bele a cefrébe."

Az első igazi jó pálinkáját is Kápolnásnyéken a főzdében készíttette. Egy málna pálinka volt. A főzőmesterek elnevezték CSLKCSM-nek (Csóró Lali Kápolnásnyéki Csöves Málnája). Ezt soha nem felejtem el. A málnapálinkában a legnagyobb kihívást a málna beszerzése jelentette. Sok erőfeszítésbe és utánajárásba került, amire talált egy nógrádi termelőt, akitől sikerült beszerezni a gyümölcsöt.

Miért lett az a málna olyan jó? – kérdezem kíváncsian. Azt mondja, a málnánál figyelni kell, hogy a zajos erjesztés végeztével azonnal ki kell főzni a cefrét, hogy az aroma és illatkarakterek a legnagyobb koncentrációban megmaradjanak.

 

 Harmadik éve vagyok magánfőző, egy 98 literes kis géppel főzök. Hatévnyi keresgélés után találtam meg azt a pálinkafőző gépet, amin én főzni tudok! Ha nem találsz jó gépet, akkor maradj inkább a bérfőzésnél, legyél bérfőzető. Egyébként is érdemes és ajánlom mindenkinek, hogy néhány évet töltsön el bérfőzetőként, mert sokat lehet tanulni a pálinkafőzdék főzőmestereitől is. – hangsúlyozza.

Lunczer Attilával és a pálinkaház munkatársaival az óta is szoros a kapcsolatunk - mondja. Annak idején, 2015-ben Attila meghívott a pálinkaház megnyitójára onnantól kezdve "le sem tud vakarni magáról". Sokat járok hozzá, számtalanszor főzettem vele is a cefréimet, sőt Attila fennhatósága alatt volt szerencsém saját magamat is kipróbálni a főzőüstjeivel. Most már otthon főzök a saját géppel, de továbbra is hétvégenként, amikor az időm engedi, kiugrok Attilához, továbbtanulni a mesterséget– mosolyog.

Mint magánfőző az utóbbi években elmondható, hogy 8-10 féle gyümölcsből készítek pálinkát évente. Szeretek kísérletezni. Meggy, cseresznye, kajszi – ami nekem mindig egy nagy küzdelem – málna, birs, alma, körte, szőlő, amiket általában főzők, de főztem már aranyérmes törkölyt is – mondja.

A küzdelmes munka, az odafigyelés meghozta a gyümölcsét Nagy Lajos számára a párlataival.

Az első versenye 2017-ben Perkátán volt, a szervező, Pavlicsek Csaba meghívására.

„Megmondom úgy, ahogy van, nekem addig eszembe sem jutott, hogy a párlataimat versenyezni vigyem!”

Az első versenyemre 5 tétellel neveztem, a vilmoskörtém bronz, a besztercei szilvapálinkám ezüstérmes, a cserszegi fűszeres törkölypálinkám arany és champion díjas (az aranyérmes pálinkák között a legjobbra értékelt tétel) lett.

Ekkor voltam második éve magánfőző, gondoltam „első bálozóként” be is fejezem a versenyzői pályafutásom. Azonban sokat nézegettem az érmeimet, de még többet a bírálati lapokat, hogyan tudnék még jobb, még tökéletesebb pálinkákat készíteni.

Eljött a 2018, a Páratlan Párlatnap, Rátz Mónika szervezésében Kőszegen. A cigánymeggy pálinkám aranyérmes, a kajszim, a cserszegi fűszeres törkölyöm és a vilmoskörtém, valamint a birsalmám ezüstérmes, a vackor bronzérmes lett. Kőszegről elhoztam a legeredményesebb magánfőző díját is.

Kőszeg után újra megfordult a fejemben, hogy „második bálozóként” abbahagyom a versenyzést, de újra eljött a Perkátai verseny. Nem volt megállás. Mosolyogva meséli, hogy Perkátára elvitte a diólikőrjét is, ami frappánsan a Lalikum nevet kapta. Nos, a zsűri nem kímélte a Lalikumot. Lajos azt mondja, hogy a "hangyairtó, és a  vízkőoldó" közé sorolták be a 8 pontos eredményével. Mosolyogva azt mondja egy cseppet sem bántja, mert a barátai valamiért nagyon kedvelik a Lalikumot (almapálinkába áztatott zöld dióval, és némi fűszerrel készíti).

Következett a Balaton Open, ami azért volt izgalmas verseny, mert kizárólag hölgyek bírálták a versenytételeket. Lajos 4 nevezett tételből  3 ezüst és egy bronzéremmel tért haza a megmérettetésről.

A soron következő és egyben egyelőre az utolsó versenye a BRILLANTE (Gyula) Pálinka és Párlatverseny volt, ahol a különleges meggy-málna vegyes pálinkája arany és champion díjat kapott, valamint elnyerte a Gyulai Várfürdő különdíját is. A kizárólag a bodza bogyójából készített bodzapálinkája a Földművelésügyi Minisztérium különdíját kapta az arany minősítés mellé.

„Egyelőre leálltunk a fesztivállal, leállunk a versenyekkel. Eljött a munka, gyümölcsbeszerzés a cefrézés, a főzés ideje!” – summázza az eredményeke

Amikor a közgazdász szakembert arról kérdezem, érdemes-e ma pálinkafőzdét indítani, megéri-e egy zöldmezős beruházáson gondolkodni, azt mondja, hogy az ő véleménye az, hogy egy ilyen beruházás támogatás nélkül ma már soha nem térülne meg. Aki most belekezd, annak vagy megvan a saját helyi piaca már, vagy elvakult pálinkaszerelmes.

Ahogy a kislányát, Lillát az ölében tartja, azt kérdezem végezetül Lajostól, hogy van-e már egy hordóval Lilla tizennyolcadik szülinapjára eltéve valamelyik különleges pálinkából.

„Ó-hó! Több is van! Folyamatosan kísérletezek, tölgyfa, eperfa és szilvafa hordókkal is. Cseresznyefa hordóm is volt, de az nem hozta meg azt az eredményt, amit vártam tőle.”

További sok sikert és csillogó érmeket kívánok közgazdász-pálinkamester Nagy Lajos!

A bejegyzés trackback címe:

https://epalinka.blog.hu/api/trackback/id/tr1813999460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.