A Michelberger Pálinkafőzde egy meglévő üzem volt, 1989-ben építették - kezdjük a beszélgetést Mihályi Lászlóval. 1994-ben a tulajdonosok eladták a főzdét, így került László unokatestvérének a tulajdonába és az első 10 évben László tőle vette bérbe az üzemet. 1994 decemberében el is készítette az első pálinkát a főzdében. Kisüsti technológiával főz, egy pici 400 literes üst szolgálja őt. „Mind a két technológiát ismerem és elismerem, a kisüstivel lekvárosabbat, az egy lépcsőssel illatosabbat lehet főzni, de én alapvetően kisüsti párti vagyok.”

A főzde és a pálinka a nevét a családról kapta. A Mihályi család annak idején Michelberger volt, de a nagyapjának magyarosítania kellett a nevet, így lett a család Mihályi család. A Michelberger név így nem tűnik el végleg, hanem a pálinkafőzdével, a pálinkáival továbbra is fenn marad.

Azt mondja, a Michelberger Pálinkafőzde igazából egyszemélyes főzde, mindent meg tud oldani egyedül. Ugyanakkor édesapja, aki egész életét végigdolgozta, sokat segít a palackozásban. Azt mondja László, hogy nem is nagyon engedi másnak át ezt a munkafolyamatot az édesapja.

„Mind a két fiam kiveszi a részét a munkából, most abban bízok, hogy a kisebbik tovább fogja vinni a főzdét.” Úgy fogalmaz, hogy nem akar semmit a gyerekekre erőltetni, csak abban az esetben szeretné, ha tovább folytatnák a munkát, amennyiben ők úgy döntenek, és szívesen csinálják majd.

A pálinkafőzés ismeretlen terület volt a számára a főzde megvásárlása előtt. „Azelőtt még pálinkafőzdében sem jártam. Kerestem a lehetőséget, hogy a saját lábamra álljak. Igazából egy hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem a pálinkafőzés és a főzde mellett.” Lászlónak csupán annyi kötődése volt a pálinkához, hogy annak idején az apósa a Tokodi főzdébe vitte a cefréit kifőzetni.

A főzde a megépítéséhez képest nem változott jelentőset, kicserélték a hűtőt és erősítőfeltét került az üstre. 1996-tól László OKJ képesítéssel a Michelberger Pálinkafőzde főzőmestere. Elmondja, miközben büszkén mutatja az ágyas meggy pálinkáját, hogy tizennégy féle gyümölcsből főz pálinkát Piliscséven. Ő a hagyományos pálinkákat kedveli. Amikor más főzdéket látogat, akkor is szívesebben nyúl a klasszikus gyümölcspálinkákhoz, egy barackhoz, vagy egy szilvához, mint például egy madárberkenyéhez. Van vegyes törkölye, amely 3-4 féle törkölyből áll össze, illetve készít cserszegi fűszeres törkölypálinkát is.

További tervei is vannak a gyümölcsökkel. Azt mondja, hogy náluk a környéken nem igazán „divat” a vadgyümölcs, de vannak titkos tervei egyéb gyümölcsökkel. A málnában például gondolkodik, nagyon izgalmas gyümölcsnek tartja.

A főzde elsősorban bérfőzdeként kezdte a pályafutását, azonban Mihályi László a kilencvenes évek végén már tudatosan készült a kereskedelmi főzde beindítására. „A kilencvenes évek végén vettem 2 hektár szilvát, hogy kereskedelmi főzde lehessek.” Évente csupán pár ezer hektoliter fokot főz, és évről évre mindig egy kicsivel többet tudott főzni és értékesíteni. Mára a kereskedelmi és a bérfőzés bevétele 50-50%-ra állt be.

Nála évjáratok vannak, és csak abban az esetben nyúl az új évjárathoz, ha az előző az utolsó cseppig elfogyott. Ha egy adott tételt lefőztem, egy fél évig hagyom pihenni. „Tőlem 6 hónaposnál fiatalabb pálinka nem kerül ki a főzdéből.” – mondja.

Mihályi Lászlónak az az egyértelmű célja, hogy Esztergom környékén értékesíteni tudja a pálinkát, amit főz, bár Tatán, és a Balatonnál is fellelhető a pálinkája egyes vendéglátókban.

Érlelő helyiség hiánya révén egyelőre érlelésen nem gondolkodik, bár azt mondja a nagyobbik fia az utóbbi időben nagy rajongója lett az érlelt pálinkáknak. Ágyas pálinkából meggy, szilva és barack is van a szortimentben. A Michelberger Pálinkafőzdében kizárólag aszalt gyümölcsöket használnak az ágyazáshoz. Elmondása szerint a friss gyümölcs könnyen szétázik, és ha nem szűrik le, akkor opálos, csúnya lesz tőle a pálinka.

„Az a véleményem, hogy amikor vidéken kirándul az ember, akkor sokkal inkább a helyire, a környékbeli ízekre vágyik, ezért azt javasolom minden étteremnek, hotelnek, kis kocsmának, hogy a pálinkákban is a környékbelit részesítsék előnyben a nagy, országos márkákkal, gyártókkal szemben.” Tapasztalatai szerint Ausztriában nagyon ügyelnek arra, hogy a helyit, a helyi értékeket meg lehessen kóstolni.

László a pálinkáival sok-sok érmet szerzett már, azt mondja igazából már csak az Országos Pálinkaversenyről hiányzik egy arany a gyűjteményből.

Szeretne apró lépésekkel fejlődni. Ha az élet úgy hozza, nem kizárt, hogy egy oszlopos rendszerrel kibővíti a technológiát, és a későbbiekben, ha a lehetőségei engedik, egy-két kollégával is bővítené a csapatát.

Azonban semmi sem annyira fontos a számára, mint a pálinka. Neki, mint a Pálinka Nemzeti Tanács elnökének az a legfontosabb, hogy a pálinka minél értékesebb babérokra törjön, és jusson el a világ minden pontjára. Legyen minél erősebb brand itthon és külföldön egyaránt.